Program előadások absztraktjai
Takács Zsuzsanna Mária: A pécsi pedagógusképzés kezdetei
A pécsi tanítóképzés léte már az I. Ratio Educationis kibocsátását követő évben és azután folyamatosan bizonyítható, de tanítóképző intézet alapítására csak báró Szepesy Ignác (1780-1838) püspöki kinevezését követően került sor. Szepesy a Lyceum-Alapítvány keretében 1831-ben hozta létre, az egri tanítóképző megalapítása után pár évvel a pécsi Püspöki Tanítóképző Intézetet, mely 1947-ig állt fenn. Pécsen a tanítónőképzés 1851-ben, Scitovszky János püspök, a későbbi esztergomi érsek kezdeményezésére létrejött Notre Dame Női Kanonokrend iskolakomplexumának keretein belül alakult ki, akik 19. század második felében a város egyik legjelentősebb oktatási intézményrendszerét hozták létre. Ebben az időben nem volt a megyében megfelelő leánynevelő intézet, Scitovszky pedig sokáig tanulmányozta a rend pozsonyi szervezetét és intézményeit, melynek következtében, hosszas tárgyalásokat követően az ottani zárda Pécsre az alapító nővéreket. Mindkét intézmény növendékei Baranyán kívül Somogy és Tolna megyéből is érkeztek, így a Dél-Dunántúl meghatározó iskoláivá váltak, melyek a mai napig a város meghatározó oktatási intézményei, bár falaikon belül gimnáziumi oktatás folyik. A régi tanítóképzők utódintézményei azonban nemcsak a város hírneves iskolái, hanem jogutód intézményeikből nőtt ki a későbbi tanárképző intézet, mely a mai egyetem bölcsészettudományi karának elődje.
Molnár-Kovács Zsófia: Kiemelkedő tanárszemélyiségek a pécsi tanárképzés történetéből
Az előadás során – történeti aspektusból – egyrészt rápillantunk a pécsi egyetem/főiskola tanárképzést övező szervezeti felépítésének főbb változásaira, másrészt pedig fókuszba emeljük a pécsi neveléstudományi műhely kiemelkedő tanárait, neves professzorait, kutatóit, akik a pedagógusképzés alakításában, fejlesztésében jelentős szerepet játszottak. Az áttekintést segíti egyrészt a pécsi tanárképzés történetét tematikusan bemutató intézeti honlap (https://nevtudtortenet.btk.pte.hu/), másrészt a PTE BTK Neveléstudományi Intézet „Szakmai életút-lapozgató” című könyvsorozata, mely a pécsi tanárképzés jeles alakjainak tudományos életútja előtt tiszteleg. Az eddig megjelent kiadványok: Várnagy Elemér köszöntése (2010), Komlósi Sándor emlékkötet (2011), Vastagh Zoltán emlékkötet (2012), Válogatás Kovács Sándor írásaiból (2013), Válogatás Dudás Margit írásaiból (2014), Válogatás Bernáth József írásaiból (2017), Gáspár László emlékkötet (2017), Válogatás Bárdossy Ildikó írásaiból (2019).
Ács Marianna: A pedagógusképzés nonformális színterei Pécsett (1948-1991)
A II. világháborút követően formális pedagógusképzés Pécsett főiskolai keretek közt indult el 1948-ban. 1950-ig a Pécsi Pedagógiai Főiskolán alsó tagozatos és felső tagozatos általános iskolai osztálytanítókat, majd 1950-től már csak az általános iskola felső tagozatán tanító szaktanárokat képeztek. Ez a típusú képzés 1962-től 1982-ig a Pécsi Tanárképző Főiskolán folytatódott. Az egyetemi képzés 1982-ben a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán indult meg. Az intézmény egyesítette az egyetemek tudományos színvonalát és a főiskolák pedagógusképző hagyományait, ahol egy olyan korszerű, felsőoktatási modellváltásnak is megfelelni kívánó struktúrát igyekeztek kiépíteni, amely képes volt a társadalmi igényekre érzékenyen reagálni, és gyakorlatorientált szemléletben általános iskolai szaktanárok mellett már középiskolai tanárokat is képezni. Az előadásban azt kívánjuk bemutatni, hogy 1948-tól 1991-ig az intézményekben folyó formális oktatásban folyó tanárképzést hogyan egészítették ki az intézményhez kötődő, de a hallgatók által látogatott egyéb nonformális tanulási színtereken folyó képzések, extracurrikuláris tevékenységek. Így irányítjuk a figyelmet pedagógusképzésben résztvevők számára különféle célokkal, pl. a szocialista pártideológiát közvetítő, politikai jellegű, illetve a különféle, a diákok által igen kedvelt öntevékeny művészeti és kulturális csoportok, mint a zenekarok, néptáncegyüttesek stb. tevékenységére.
Orsós Anna, Cserti Csapó Tibor, Lakatos Szilvia, Vezdén Katalin: Romológia a Pécsi Tudományegyetemen
A tanszék a cigány népességgel kapcsolatos tudományos ismeretek oktatásának egyedülálló műhelyeként 1997-től működik a PTE Bölcsészettudományi Karán. A tanszék a romológia diszciplináris képzésben (BA,MA) a társadalom- és neveléstudományok valamint a humán tudományok cigánysággal kapcsolatos kutatási eredményeit integrálja az egyetemi oktatásba. Célja a romológia tudományos kérdéseit ismerő és megértő, a cigányság politikai, jogi, nyelvi, kulturális, oktatási, demográfiai, munkaerő-piaci helyzetét értő és értelmezni tudó szakemberek kibocsátása. A tanszék 2005/06 tanév óta az ország egyetlen olyan képzési helye, ahol a tanárképzés integráns része a romológia. 2012-ben a tanszék keretei között létrejött a Romológiai Kutatóközpont szakmai műhelyein keresztül kezdeményezi és keretet biztosít a romológia tudományterületével kapcsolatos diskurzusok megvitatásához. Tanszéki keretek között működik a Wlislocki Henrikről elnevezett szakkollégium is, mely a roma, cigány származású, vagy a népcsoport kérdései iránt érdeklődő hallgatóknak a közösségi és tudományos munkáját fogja át.
Huszár Zsuzsanna: Pedagógus identitás, szakmakép és szerepfelfogás kutatások tükrében
A kisebbségi és többségi magyar közösségek az elmúlt évszázadban eltérő társadalomfejlődései utakat jártak be, és az adott ország társadalmi folyamataihoz illeszkedő, önálló intézményrendszert és sajátos kulturális gyakorlatot alakítottak ki (Feischmidt 2014). Az iskolai nevelés-oktatás és az arra való felkészítés mint intézményesült kulturális gyakorlat a benne részt vevők sajátos nézőpontjait is magában foglalja. E nézőpontok között jelen előadásban az etnikai szempontot mint attitüdinális kategóriát és mint identitásformáló tényezőt emeljük ki szakirodalmi előzmények és empirikus kutatási eredmények tükrében.
Bálint Ágnes: Játék és tanulás
Előadásomat a játék legtágabb értelmezésével indítom, majd szűkítem a fókuszt a játék pszichológiai vonatkozásaira, hogy végül eljussak a tanulásban (sőt az élet egészében) betöltött szerepének felmutatásáig. Jean Piaget szerint az élet nem más, mint (társas) játékok sora. Az, hogy a játékban nem a győzelem a fontos, közhelynek tűnik, ám Piaget gondolatmenete rávilágít a mondás mélyebb értelmére. Élni annyi, mint játékban maradni, ezért fontos, hogy mindig legyen kivel játszanunk – ehhez azonban be kell tartanunk néhány alapszabályt. A jó játék alapszabályai evolúciósan belénk vannak kódolva, mint azt Jaak Panksepp kísérletében a birkózó egerek példáján is látni fogjuk. Előadásomban röviden érintem a játék három kísérőjelenségét, a pozitív érzelmeket, a módosult tudatállapotot és a flow-t. Mindháromban közös az, hogy befogadóbbá, nyitottabbá, tanulásra képessé tesz bennünket. Nem csak üres szólam tehát, hogy a gyerek leginkább játék közben tanul. A játék és a tanulás néhány gyakorlati vonatkozású összefüggéseit Rober (2018) nyomán az ún. SuperMario-hatás bemutatásával villantom fel. Rámutatok, hogy a tanulás mindig „átkeretezhető” játékká, így többé már nem egy ismeretlen, rögös útként gondolunk rá, hanem küldetésként, ami egy értelmes cél felé tart, még ha rögös úton keresztül vezet is. Kiiktatjuk a kudarctól való félelmet, a hibákból való tanulás pedig egyre hatékonyabbá tesz bennünket a tanulás terén. Az emberi élet egésze is „átkeretezhető” játékká (life gamification), vallja Rober, hiszen az élet is egy gödrökkel és veszélyekkel teli út, és bele van kódolva, hogy hibázunk. Kudarcainkból tanulva, folyamatosan új megoldásokat keresve végül még értékesebbnek tűnik, ha célba érünk.
Dezső Renáta Anna: A gardneri intelligenciaelmélet alkalmazási lehetőségei a Kárpát-medencei magyar tanítási nyelvű pedagógusképzésben
Az elmúlt évtizedben a gardneri intelligencia koncepció lehetséges pedagógiai alkalmazásainak vizsgálata a pécsi Diverzitás műhelyben különös hangsúlyt kapott. Ez a befogadó szemléletet tükröző, egyéni tanulói különbségeket normaként elfogadó értelmezési keret fokozatosan teret nyert a pécsi tanárképzés pedagógiai-pszichológiai moduljában, illetve került doktori kutatások fókuszába. Előadásomban e folyamat mérföldköveit veszem górcső alá, megjelenítve a Kárpát-medencében releváns állomásokat, valamint felvázolva a régióban lehetséges további vonatkozó együttműködési lehetőségeket a pedagógusképzés különböző szintjein.